Harmadik osztályban a Waldorf-iskolákban van "házépítés epocha". Erről ismét mondhatnánk, hogy mennyire a valóságtól elrugaszkodott gondolat ez! Elvégre manapság ki épít magának házat?
Amikor valaki megnézi a végeredményt, akkor rájön, itt nem arról van szó, hogy a Waldorf-diákok, miután elhagyják az iskolát, egy kellemes kis kunyhót építenek maguknak, amiben eléldegélnek majd frissen alapított családjukkal, aztán hozzáfognak a szekérkészítéshez, hogy eljussanak az irodába, ahol dolgoznak...
Valami egész más dolog történik. Kilenc éves koruk körül kezdenek másképp fordulni az őket körülvevő világhoz, ami ekkor igazán külvilággá válik számukra. Eddig saját benső részüknek tekintették, most lesz külső valóság, ami formálható, alakítható. Sokkal több összefüggéssel teli folyamatot képesek átlátni, s ha két kezük munkájával mindez megjelenik, nem lesz puszta betegítő absztrakció. Van tervezés, rajzolás, számolás és persze a komoly és sokrétű kétkezi munka. Megtapasztalhatják azt is, hogy saját tervezési hibáik hogyan vezetnek a kivitelezési problémákhoz. A munkában mindenki részt vesz, az osztálytanító pedig szervez, irányít és figyel, hiszen egy ilyen összetett munkafolyamatban igen kitűnnek a intellektuális, a gyakorlati és a szociális kompetenciák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése