Mi történt velünk legutóbbi találkozónkon, november 21-én?

Úgy hiszem, ez a szombat mérföldkő a közösségünk életében: gyermek született! Akartuk és lett az intézményünknek fenntartója. A neve: 

Élet-Út Pedagógiai és Művelődési Egyesület.

Ebben a névben, ebben a gyermekben benne vannak legjobb erőink, minden tiszta szándékunk, minden hajlandóságunk a vállalásokban, eddig megszerzett képességeink, melyeket a szolgálatban egymásnak, gyermekeinknek és a még utánunk érkezők gyermekeinek adtunk, s áldozatunk időben, erőben, pénzben.

Mit is fejez ki az a szándék, ami most nevet és formát kapott?

Élet:

- Az eljövendő Életet támogatjuk, mely élni akar.

- Életet akarunk hordozni és táplálni a közösségünkben, mely éltető melegségben fejlődik.

- Az Emberi életet erősítjük, az elevenséget, a bátorságot ahhoz, hogy merjünk élni, és a pedagógiát, amely ezt hordozza, erre neveli gyermekeinket, s az Életre készíti fel őket.

Út:

- Úton vagyunk mindannyian, amin meg akarjuk élni a kalandot, a szépséget, a születés örömét, és amelyen tanulunk. Vagyis: ami által többek és jobbak leszünk.

- Úton vagyunk, amelyen hozzánk érkező gyermekeinket fogadjuk, amelyen együtt tanulunk velük, szeretetben.

- Útra készítjük fel azokat, akik még csak ennek elején járnak, legjobb erőinket áldozva nekik, ahogyan az isteni minta alapján az mindannyiunkkal történt s történik.

Életút:

- Nincs szebb és nemesebb kihívás, mint az életük útjára készülőket úgy fogadni, s úgy támogatni, melegség-burokban nevelni, hogy az életút feladata meg tudjon mutatkozni és meg is tudjon valósulni.

- Életünk útján tehát maradandót alkotni, mely nem csak nekem jó, de másnak is, nem csak rövid távon, de talán úgy, hogy az méltó arra, hogy felírassék az Élet könyvébe.

- Az életút változásaiban hordozni és sosem feledni, honnan jövünk, s hová megyünk.

Ebben a szellemben akarunk alapot képezni annak az intézménynek, mely hitünk szerint gyermekeink helyes készülését és formálódását szolgálja.

Lesz most már honlapunk is, s folytatjuk a megkezdett igényfelmérést és az információ eljuttatását az emberekhez, mely folyamatokban rád is számítunk, kedves Olvasó! 

Kérünk, töltsd ki rövid kérdőívünket (ld. a facebookon) és add tovább a hírt: Waldorf-intézményt nevelünk! 

Gyere Te is következő találkozónkra: december 5-én, szombaton, 9-11:30 között a művelődési házba!

Boldogság ez… Persze az is, ahogyan az ádventi készülődés jegyében együtt énekeltünk, ahogyan az értünk is áldozatot hozó óvónéni tiszta lelkesedése és szakmai tapasztalata elénk tárult, hogy Találkozás történjen: Waldorf-pedagógiával, emberi minőséggel, ébresztő gondolatokkal.

Boldogság megélni, hogy együtt vagyunk, hogy most már bátran kimondható: szűk két hónap alatt Közösség vagyunk!

Köszönet érte mindannyiótoknak!

Türkössy Szilárd

Mi történt legutóbbi találkozónkon, november 7-én?

Amikor az ember azt érezheti, hogy nem kell senkit nyaggatni azért, hogy megcsináljon valamit, hanem ERŐ jön a másik emberből, önálló kezdeményezés, lelkesedés a közös célért a közös úton, az további erőt gyújt a társakban. Így vagyok ezzel én is. Körülnézek, s azt látom, hogy:
 

- Anita újabb leveleket küld, kérdezi a tagokat, szervezi a kommunikációt és az adatok gyűjtését

- Kati „magától” csinál üzleti tervet, bemutatkozó sorokat ír és nem kell külön kérni erre

- Gábornak sincs szüksége kérlelésre, mert e nélkül is keresi az utakat, a támogatásokat, számol, gondolkodik és latba veti minden eddigi tudását, tapasztalatait

- Vali írja a jegyzőkönyvet és az emlékeztetőt a levelezőlistánk számára, s ha megoldani való van, nem szól semmit, csak felhív telefonon délután, hogy elmondja: amire szükség van, íme megoldva

- Nelli (és még sokan mások) alkalmakat ki nem hagyó jelenlétével, figyelmével erősít, s keresi, mibe állhat bele

- Zsófi és a többiek bátran keresnek fel polgármestereket, hiszen egy egyszerű kérdés is kapukat nyithat

- Tibor és Gábor, mint vezetőségi tagok, újabb és újabb többlet-terheket vesznek magukra, teszik, amit a feladat megkíván tőlük, s közben nem sajnálják/sajnáltatják magukat, hogy mennyit dolgoznak

- és még meg sem említettem mindenkit, aki hiszi és tudja, hogy önzetlensége, jelenléte, minden apró tette, gondolata, szíve rezdülése, s hite hegyeket mozgat.

Igen, felemelő egy ilyen csapatot látni, felemelő velük ünnepelni. Erőt adunk egymásnak, hisszük, hogy jó dolog, amit teszünk gyermekeinkért, és más társak gyermekeiért, akik még nincsenek közöttünk. Tenni: ez a kulcs, hiszen bármit gondolhatok, bármit érezhetek, ha az nem kerül bele az élet valóságába, akkor csak az enyém marad, s más nem részesül belőle. A bableves gondolatával senki nem lakik jól…

Tettek beszélnek, amikor látom, hogy szinte egy perc alatt alakul „marketing-csoport”, mert belátjuk, szükség van arra, hogy Gondolatunk – további csatornákon át is - eljusson az emberekhez.

Tettek beszélnek, amikor döntés születik: a fiúk mennek a Waldorf Szövetséghez, intézik az egyesület dolgait, tárgyalnak az árakról, négyzetméterekről talán jövendőbeli épületünk bérbeadójával, hogy születhessen valami nagyszerű.

Tettek beszélnek, amikor jönnek az újabb jelentkezések, s tettek beszélnek, amikor már egyértelmű és nem kérdés, hogy:

találkozunk november 21-én is, 9:00-11:30 között a 3-as klubteremben!

Türkössy Szilárd

Beszámoló október 31-ei találkozónkról

Ismét megtöltöttünk egy termet. :) Örvendetes módon újra többen voltunk, mint legutóbb és egyre többen vagyunk olyanok, akik tettrekészen, aktívan részt is kívánnak venni az alapításban.
Legutóbbi (szombati) találkozónkon tovább haladtunk az általunk választott úton:
- köszöntöttük az új résztvevőket, játékosan ismerkedtünk és röviden bemutatkoztunk
- ismerkedtünk a számolás-tanítás Waldorf módjával
- készültünk a közelgő Márton-napra, mely a Waldorf-iskolák életében egy nagyon szép ünnep, együtt énekeltünk, és haza is vittünk dalokat, hogy a családban énekszó segítse a gyermekek fejlődését, a családi összetartozást és melegséget
- beszámoltunk az elmúlt időszak történéseiről, s a rengeteg munkáról, amit lelkesen végeztünk!
- beszélgettünk az egyesületünk életéről és jövőjéről
- tájékoztattuk egymást a szóban forgó, leendő épületekről
- vázoltuk, milyen feladatokat végzünk tovább, milyen terveink vannak és mire van szükségünk.
Az egyesületünk vezetősége és néhány lelkes, áldozatkész tag pedig már el is kezdte a szóba jöhető épületek megtekintését, óvoda és iskola szemszögéből. A vezetőség tagjai innentől hetente fognak találkozni (és persze gőzerővel dolgozni).
Személyes élményem, hogy a szombati találkozó tovább erősített bennünket, mint közösséget. Jóleső öröm, az új létrehozatalának bizsergető izgalma és érezhető tenni akarás volt jelen bennünk, közöttünk. No és "meglepően jól" énekeltünk!:) Felemelő volt együtt lenni egy közös cél megvalósításáért, és megélni azt, mennyire áldozatkészek a jelenlévők, mennyi igyekezet gyűlt össze. Ez nem csak reményt keltő, de hiszem, hogy hegyeket mozgathat meg.
Továbbra is nagyon várjuk a jelentkezőket, kérlek, továbbítsátok a hírt! Gyertek, tartozzatok egy jó csapathoz, egy jó ügyhöz!

Következő találkozónk, amin vendégünk lesz egy Waldorf-óvónéni és amire mindenkit szeretettel várunk:

november 7., szombat, Péceli Művelődési Ház, 9:00-11:30

Türkössy Szilárd