2014. december 18., csütörtök
2014. december 14., vasárnap
Milyen a jó játék?
Közeledvén a karácsonyhoz, úgy éreztem, fontos lenne pár szót ejteni az ajándékokról, ami gyerekek esetében elsősorban játékokat takar. Felmerül a kérdés: Milyen a jó játék? Következzen most egy idézet Rudolf Steinertől, a Waldorf-pedagógia alapítójától. Az alábbi sorok lassan 100 évesek, s bizony ha elolvassuk, kiderül, hogy az utóbbi időben nagyon elszaladt velünk a ló... A szülőket (jobb esetben) a szeretet vezérli, mert ki ne szeretne örömet szerezni a saját gyermekének? Az alábbi sorok múlt századiak, de cseppet sem elavultak, mert a vizsgálódás középpontjában a gyermek,és a gyermek egészséges fejlődése áll. Leegyszerűsítve a dolgot: Lehet, hogy egy játék örömet okoz, de vajon használ is?
"... A gyermeki
fantáziát azonban ki kell elégíteni, hiszen foglalkozni akar a külvilággal, különösen
a játékszerekkel, vagy egyéb olyan játékokkal, amelyeket más gyerekekkel
játszik. Mindaz, amit a gyerek ily módon véghez akar vinni a játékban, ennek a
sajátos, két és fél illetve öt éves kor közötti fantázia-megnyilvánulásnak a
működése. Aki tehetséges megfigyelő ezen a téren, az már azokból a sajátos
hajlamokból, amelyeket a gyerek a játék során kialakít, sok mindent képes előre
meglátni a gyermek későbbi lelki berendezkedéséből, a karakteréből és így
tovább. Az, hogy az ember mennyire lesz képes ezen vagy azon a téren
rátermetten viselkedni, kiolvasható annak módjából, ahogy a gyermek játszik.
Csupán azon múlik, hogy valóban törekedjünk annak megértésére, hogy mivel is
kell tulajdonképpen kielégítenünk a gyermeki fantáziát. Ezt a különböző történelmi
korszakok mind megteszik a maguk sajátos értelmezése szerint.
Nem tudom,
hogy nyugaton is így van-e, de Közép-Európában egyszer valóságos járvánnyá
vált, hogy minden gyermeknek, különösen karácsonyra, építőkészletet
ajándékozzanak. Ezeknél különálló építőkockákból, paralelepipedon-szerűre
formált egyes darabokból kellett valamiféle építészetileg szörnyűséges
konstrukciót összeállítani. Olyan dolog ez, ami bizony mély hatással van a
gyermekre, különösen a fantázia tevékenység fejlődésére ezekben az években,
hiszen ez az atomisztikus-materiális érzéket fejleszti, annak az érzékét,
hogyan kell különálló darabokból egy egészet összeállítani; miközben a
tulajdonképpeni élet gyakorlati igényeit azzal tápláljuk, ha nem ezt a megértő
képességet, ezt az összehasonlító képességet, az atomokból építkezés képességét
fejlesztjük ebben az életkorban, hanem a belsőleg eleven, mozgékony gyermeki
fantáziát, amely épp felszabadult abból, ami egy ilyen mozgékony, belsőleg
eleven munka: az agy plasztikus kialakítása. Ezért hát - ha csak lehet – nem szabad azzal
próbálkoznunk, hogy ezt a fantáziát merev, kész kontúrok közé szorítsuk.
Képzeljünk el
két nevelőnőt, akikre két és fél, ill. öt éves kor közötti gyerekek nevelését
bízták. Az egyikük, aki nagyon szívesen foglalkozik gyerekekkel, odaad az egyik
gyermeknek – ha mondjuk éppenséggel egy kislányról van szó – egy babát, egy
„szép” babát, lehetőleg olyat, amelynek nemcsak, hogy festett arca vagy haja
van, hanem még mozgó szemei is, mozgó feje; úgy tudom, egyes babák még beszélni
is tudnak. Egy ilyen babát ad tehát a gyermeknek. A gyermeknek a mozgékonyság
után sóvárgó fantáziájából ehhez már semmit sem kell hozzátennie. Ezt az egész
fantáziát spanyolcsizmába szorítjuk, ráadásul még egy ilyen plasztikus
rémségbe. A másik nevelőnő, aki talán valamivel megértőbb, fog egy öreg
rongyot, amit már semmi másra nem lehet használni, fent körülköti egy fonállal,
hogy valami fejszerűség keletkezzen, és esetleg megkéri a gyermeket, hogy
fessen rá ő maga két fekete pöttyöt, vagy több pöttyöt is, amelyek a szemeket,
az orrot, a szájat jelölik, s a gyerekben – mert ez a játék megmozgatja a
fantáziáját – bensőleg sokkal elevenebb élet zajlik majd, sokkal bensőségesebb
is, mint az úgynevezett szép babával. A játékszereknek lehetőleg szabad játékteret
kell engedniük a fantáziának. És mivel az értelem, az intellektus nem fantázia,
ezért éppenséggel mindenféle dolgok összeépítése nem éppen az, ami kielégítené
ebben az életkorban e sajátos jellegű gyermeki fantáziát.
Az olyan
dolgok, amelyek a belső elevenség érzését keltik, mindig jobbak. Egy olyan
képeskönyv például, amelyben kivágott és nem éppen rémes, hanem ízlésesen
kifestett figurák vannak, amelyeket lent egy madzag meghúzásával mozgatni
lehet, és így ezek a figurák egész sor dolgot cselekszenek, simogatják és
elpáholják egymást, és a gyerek egész drámákat tud megjeleníteni abból, amit
maga előtt lát: egy ilyen könyv rendkívül jó játékszer a gyereknek. És hasonló
módon: a más gyerekekkel való szabad érintkezésben játszott szabad játékoknak
sem szabad túlságosan behatároltnak lenniük, hanem lehetőleg táplálniuk kell a
gyerek szabad fantáziáját. Ez következik bizony, amint látják, a valódi
emberismeretből, és a gyakorlati élet számára is elsajátíthatjuk azt, amire
szükségünk van, ha egy valóban jó nevelési, ill. tanítási alapból építkezünk."
Rudolf Steiner:A gyermek egészséges fejlődése. Genius-Magyar Waldorf Szövetség. 143-145.o.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)