A formarajzzal és a
kertműveléssel végére érünk a különleges Waldorf-tantárgyaknak. A későbbiekben –
talán ugyanilyen rövid sorozat formájában - majd szeretnék még megosztani pár
gondolatot azzal kapcsolatban, hogy bár a többi tantárgy neve lehet ismerős, a
Waldorf-iskolában viszont nem egészen azt takarja, mint máshol (színjátszás,
kézimunka, kézművesség, vallásóra stb.)
Szerencsés esetben a
Waldorf-iskolákhoz kapcsolódik egy iskolakert is, amit a diákok hagyományos
eszközökkel, természetes módon, vegyszermentesen művelnek, gondoznak. (Messzire
vezetne most bemutatni a – szintén Rudolf Steiner nevéhez köthető –
biodinamikus gazdálkodást, melyet, ha egészében nem is, de annak elemeit
előszeretettel alkalmazzák az iskolai „gazdaságokban”.)
A munkák itt természetesen az év
körforgásához igazodnak, mindennek van határozott ideje. Ez azt jelenti, hogy a
„dologtalan” téli napokon nem pusztán elméletet tanulnak a gyerekek, hanem pl.
főznek az általuk megtermelt zöldségekből. A 6. osztálytól önálló tantárgyként
megjelenő kertművelés egyik tetőpontja, hogy a diákok 9. osztályban részt
vesznek egy több hetes mezőgazdasági gyakorlaton, ahol egy gazdaság munkájába
tekinthetnek be, s válhatnak a mindennapi tevékenységek aktív részesévé.
A kertművelésről ld. még:
A formarajz kapcsán meg kell
jegyezni, hogy a Waldorf-pedagógia határozottan elkülöníti a festést és a
rajzot. A festés vagy a krétával történő rajzolás során olyan művészi
tevékenységet folytatnak a gyerekek, ahol nincsenek éles kontúrok, határvonalak
és ahol a színeknek kiemelt szerep jut. Ezzel szemben a formarajz az írás és a
geometria alapját jelenti. A korábban bemutatott euritmia a formarajzzal és a
geometriával is szoros kapcsolatban van. A gyerekek a térben valamilyen formát
alakítanak ki, így pl. egy kör nem csak kézzel rajzolható meg, hanem a térbe is
beleírható mozgás által, vagy megjeleníthető egy körben álló csoporttal is.
Húsvéthoz közeledve a
formarajzról gondolkodva önkéntelenül is eszembe jutott a hagyományos magyar
tojásdíszítés, az írókázás technikája, ami nevében is utal arra, hogy az itt
megjelenő formákat a tojásra „írta”, „írókázta” készítője.
A szolnoki iskolának köszönhetően
pedig képileg is megtekinthető, hogy hogyan lesz a formarajzból írás, és hogyan
lesz geometria.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése