Beszámoló legutóbbi, október 10.-i találkozónkról

A korábbi elhatározásunknak megfelelően újra összegyűltünk a Péceli Művelődési Házban. Ezúttal egy Waldorf-óvónéni is ellátogatott hozzánk, aki vállalta a segítő szerepét, s innentől rendszeresen fogunk vele is találkozni. Így ismerkedhetünk a Waldorf-pedagógia alapjaival, de játékos formában egymással is. Nagyon fontos a koözösségépítés: ezek a találkozók, a különféle tevékenységek és beszélgetések nyomán alakul a közösségünk.

Megállapodtunk abban, hogy létrehozzuk az intézményünk fenntartóját, mégpedig egyesület formájában. Ehhez (2 fő híján) már meg is vannak az alapító tagok és a vezetőségi tagok.

Megbeszéltük, hogy mi minden történt eddig, és egyet értettünk abban, hogy nagyon fontos továbbadni a kezdeményezés hírét, az összejöveteleink létét, helyét és idejét. Sok-sok munkát végeztünk el már az elmúlt két hét alatt is, ez felemelő! Mindazonáltal szükség van az aktív és minél erősebb részvételre, hiszen már most rengeteg újabb feladatot osztottunk el egymás között. Minden kéz és minden áldozatos cselekedet számít, továbbra is várjuk tehát a jelentkezőket!

Személyes benyomásom, hogy nagyon jó hangulatban telt a találkozónk, és boldogító érzés, hogy egy jó kis csapat képe rajzolódott ki! Sokat vicceltünk és nevettünk is, így telik jól a munka, s így lesz öröm a saját szabadságunkból vállalt áldozat.

Következő találkozónk: OKTÓBER 31. SZOMBAT, DÉLELŐTT 9-TŐL a Péceli Művelődési Házban (Isaszegi út 3., 1. klubterem). Gyere Te is, teremts újat velünk!

                                                                                                              Türkössy Szilárd

BESZÁMOLÓ A SZEPTEMBER 26-I TALÁLKOZÓNKRÓL

2015. szeptember 26-án 10 órától találkoztunk a péceli művelődési házban, és egy új mérföldkőhöz értünk az intézményalapítás tekintetében.
A februári találkozón főleg érdeklődőkkel telt meg a terem, a most egybegyűltek viszont határozottan egy Waldorf-intézmény megalapítását tűzték ki célul.
Ennek jegyében értettünk egyet abban, hogy egy közösséget kell létrehoznunk, és a sikeres intézményalapítás érdekében rendszeresen kell találkoznunk.
Így döntöttünk amellett, hogy a művelődési házban kéthetente szombaton 9 órától közösen dolgozunk, gondolkodunk, hogy a megálmodott Waldorf-intézmény minél erősebb szellemi alapokon, s minél erősebb szülői akaraton keresztül valósuljon meg.
Létrejött egy zárt levelezőlista is a csoport számára, ahol technikai és pedagógiai kérdéseket és válaszokat, egyéni feladatvállalásokat tudunk megbeszélni.
Aki szívesen és aktívan csatlakozna közösségünkhöz, jöjjön el 2015. október 10-én szombaton délelőtt 9 órára a péceli művelődési házba (Pécel, Isaszegi út 3.), vagy keressen bennünket az alábbi elérhetőségeken:

szakoca79@gmail.com (Zsuzsa)
turkossy@gmail.com (Szilárd)

Találkozzunk!

Sokan érdeklődtetek, hogy hogyan alakul Pécelen a Waldorf-kezdeményezés, így itt az ideje, hogy újabb találkozót tartsunk.
A látókörünkbe került egy lehetséges óvodaépület, így ez is egy újabb mérföldkő, amiről beszélnünk kell.
A céljaink nem változtak: 2016 szeptemberében óvodát és iskolát is szeretnénk indítani, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon, egy működő közösségre van szükség.

Tehát szeretettel várunk mindenkit

2015 SZEPTEMBER 26-ÁN DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN EGY ÚJABB TALÁLKOZÓRA!

A találkozó főbb pontjai lennének:

- Rendszeres összejövetelek szervezése 2015 őszétől, melyek célja a Waldorf-pedagógia szellemi hátterének és pedagógiai gyakorlatának megismerése, egy felelősséget vállaló, a kezdeményezést hordozó közösség kialakítása; tennivalók, engedélyeztetési, technikai és pénzügyi kérdések megtárgyalása.

- Felkészülés a 2016/2017-es tanévre: a közösség felépítésén túl szükség van anyagiakra és munkára. Meg kell tehát beszélnünk, ki milyen módon tud hozzájárulni ahhoz, hogy az intézmény elindulhasson.

Az intézménybe való felvételnél azok élveznek majd előnyt (a későbbi szülői anyagi hozzájárulás tekintetében is), akik ebben az előkészítő munkában részt vettek, anyagilag és munkával létrehozták a kezdeményezés alapjait, valamint teljes mértékben egyet értenek a Waldorf-pedagógiával, felvállalják azt, annak minden szükséges tennivalóival, szülői szerepével. Ez összhangban van a Waldorf-intézmények gyakorlatával.

Az óvodától az érettségiig - még egy kisfilm a Waldorf-útról

Ez történt a gyereknapi Waldorf-sátorban...

Szombaton (máj.30.) a péceli Waldorf-kezdeményezés kiköltözött a gyereknapra. Aki felkeresett minket, választ kaphatott a pedagógiával kapcsolatos kérdéseire, készíthetett gyapjúpillangót, láthatott "felhő-varázslást", meghallgathatta és megnézhette a kis kék hernyó meséjét, megcsodálhatta a Waldorf-diákok munkáiból rögtönzött kis kiállítást, ahol az epochafüzeteken kívül faragott elefánt, kötött sapka, rézmécses, és még sok más gyermekkéz alkotta csoda kapott helyet...

Találkozzunk a GYEREKNAPON!

A péceli Waldorf-kezdeményezés május 30-án, a péceli sportpályán a következő programokkal várja a kedves érdeklődőket:

- Délelőtt (13 óráig) Waldorf-óvónő válaszol a Waldorf-pedagógiával, Waldorf-óvodával, óvodaérettséggel kapcsolatos kérdésekre.

- Waldorf-tanárral egész napos beszélgetési lehetőség a pedagógiai-nevelési kérdésekről.

- Kézműves foglalkozások és ügyességi gyermekjáték folyamatosan.

- Kiállítás Waldorf-diákok munkáiból

- Bábjáték, kezdési időpontok: 10.30, 11.30, 12.30

- Érdekes fizikai kísérletek, kezdési időpontok: 10.45, 11.45

Tervezett programjaink 10-17 óráig tartanak.

Mindenkit szeretettel várunk!

Találkozzunk a városi GYEREKNAPON!

Május 30-án a péceli sportpályán kerül megrendezésre a grillfesztivállal egybekötött gyereknap. A péceli Waldorf-kezdeményezés lehetőséget kapott, hogy "lesátorozzon" az eseményen.

A Waldorf-sátor tervezett programjai: 

- Mi a Waldorf-óvoda/-iskola? - beszélgetési lehetőség Waldorf-óvónővel és Waldorf-tanárral
 - kézműves foglalkozás
- érdekes fizikai kísérletek
- bábjáték
- ügyességi gyermekjáték
- Waldorf-kiállítás 

Mindenkit szeretettel várunk!

Meseterápia

Az Olvasnivalók listájában már ajánlottam Szentkúti Márta meseterapeuta írásait, de jövő pénteken személyesen is találkozhattok vele a szadai Waldorf-óvodában.
Már írtam arról, hogy a mesének milyen különös jelentőséget tulajdonít a Waldorf-pedagógia, hogy az óvodában miként történik a mesemondás. A Waldorf-iskola első éve is a mesék köré épül (ezt másodikban a szentek élete, harmadikban az Ótestamentum követi, és így tovább...).
Talán a meseterápia sem ismeretlen fogalom a kedves olvasó számára, Boldizsár Ildikó népszerűsítette/népszerűsíti leginkább kis hazánkban. Szentkúti Márta tevékenysége talán kevésbé közismert, de aki egyszer hallotta/olvasta gondolatait, garantáltan másképp tekint a mesék világára, szereplőire, jelentőségére.
Szeretettel ajánlom tehát ezt a programot minden jelenlegi és leendő szülő számára.

Óvodapedagógiai program

Tegnap megfeledkeztem az előzményekről, ezért ajánlom most a Waldorf-óvodák óvodapedagógiai programját, melynek szerves folytatását jelenti az iskolák kerettanterve.
http://waldorf.hu/sites/default/files/downloads/waldorf_ovodapedagogiai_program.pdf

Szülők a Waldorf-intézményekben

A Waldorf-intézmények egyik sajátossága, hogy fenntartójuk egy alapítvány vagy egyesület, melynek szülők és tanárok a tagjai, s nemcsak tagjai, de tisztségviselői is. Emellett a fenntartói feladatok természetesen anyagiakkal is járnak, hiszen az állami támogatás mellett, főként az épület gondozása, rezsije, esetleg bérlése csak az egyesületi hozzájárulásokkal képzelhető el.

Sokat jelent viszont a befektetett munka is, hiszen a szülők anyagi támogatása és fenntartóként ellátott feladatai mellett a szellemi tőke (pl. jogi vagy gazdasági kérdésekben való segítségnyújtás) és a fizikai munka is fontos szerepet játszik.

A csoportszobák, osztálytermek, közös használatú helyiségek festése, takarítása, a pedagógusok szakmai szempontjai szerint történő berendezése kifejezetten szociális jelleggel bír egy szülői közösség számára. Egy nyári felújítás, az év kezdetére való készülés mindig mozgósítja a családokat. Munka mindig van, mint ahogy mindig van az otthonunk tájékán is: függönyök mosása-vasalása, ablaktisztítás, polcok felhelyezése, esetleg kis kertrendezés…

Már korábban írtam arról, hogy a Waldorf-intézményekben különös hangsúlya van az ünnepeknek, ezek adják meg az év ritmusát. Ezeknek az ünnepeknek a szervezésében is jelentős szerepet kapnak a szülők: pogácsasütés Szent Mártonra, mézeskalácsok Szent Miklósra (ez utóbbit éjszaka sütve, hogy a gyerekek meg ne lássák…), árusokat, programokat szervezni bazárra stb. Van munka és van munkamegosztás.

A szülői estek (melyek nemcsak nevükben térnek el „szülői értekezletnek” hívott társaiktól) havonta, esetleg 2 havonta kerülnek megrendezésre. Itt az aktuális feladatokról is szó esik, de mindig van egy kis pedagógiai „továbbképzés” is, hogy a szülők még jobban megérthessék a „mit és miért így a Waldorfban?” kérdéskörét. A gyerekekről, az életkori sajátosságokról, az aktuális ünnepekről és tananyagról is szólnak az óvónők/osztálytanítók. Természetesen a pedagógiával való ismerkedés azért is fontos, mert – ahogy az óvoda bemutatásánál erről már írtam – kell, hogy összhang legyen az óvoda/iskola és az otthoni nevelés elvei között. Ez a gyermek elemi érdeke.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a Waldorf-intézményekbe családok nyernek felvételt, és családok „járnak”. Áldozhat valaki az intézményre sok pénzt vagy munkát, ha a pedagógiai alapvetésekkel nem tud egyetérteni, jobb ha más utat választ. Ez fordítva is igaz, hiszen lehet valakinek rokonszenves a pedagógia, s bízhatja nagyvonalúan rá a pedagógusra gyermekét, ha az intézmény életében semmilyen formában nem kíván részt venni, ugyanúgy nincs közös hang.

Amit most leírtam – különböző nézőpontok szerint – lehet ijesztő, de lehet lelkesítő is. Hihetetlen hozadéka van annak, ha a gyerekeink látják, hogy szüleik mit hoztak létre, ha nemcsak vásárolni, hanem teremteni is megtanulnak mellettünk. Ekkor születik meg az – és ebben nincs semmi szentimentalizmus! –, hogy az óvoda/iskola lesz a második otthon, és közössége lesz valamiféle kibővített családunk.  Rokonaink lesznek a gondolatban, hogy mindez jó, és társaink lesznek az ünnepekben, munkában is.

Az elsőknek, az alapítóknak mindig különleges szerepük van. Különlegesen sok a munka, de kivételes a helyzet is, hisz ők azok, akik rajta hagyják kéznyomukat az intézmény további létének egészén. Minden szülő a saját gyermeke miatt vág ebbe a nehéz feladatba, mégis – kéretlenül – a később érkezők hálája és tisztelete irányul azok felé, akik megtették az első lépést.

Amikor egy Waldorf-intézmény megalakul, vagy csak elindul egy új év, valahogy így érezhetnek a Waldorf-szülők: „Lehetne kicsit magasabb a piskóta, kevésbé folyós a krém, de azért nagyon finom a torta, és tudom, hogy jók az alapanyagok és tudom, hogy szeretettel készült. Mert mi sütöttük…”

A kép forrása: agnesnyerges.com

A Waldorf-óvoda

A Waldorf-pedagógia iránt érdeklődők szemével próbáltam keresgetni az interneten, hátha találok egy rövid, de a legfontosabb sajátosságokra kitérő ismertetést az óvodai és iskolai tevékenységekről. Nem találtam. Így jött a gondolat, hogy megpróbáljam bemutatni egy Waldorf-óvoda mindennapjait és a kapcsolódó pedagógia vezérlő motívumait.

Az óvónő

A Waldorf-óvodák óvónőit valahogy úgy kell elképzelnünk, mint egy gazdasszonyt. Amikor megérkeznek a gyerekek, akkor az óvónők már megkezdték a napi munkát. Egyikük az ebédet készíti, a másikuk vasal, vagy épp kenyeret ken az érkező gyerekeknek. A gyerekek így a saját családjuk életéből egy másik család életébe kapcsolódnak be, melynek ők ugyanúgy tagjai. A gyerekek egy része érkezés után játszani kezd, vagy épp segít az óvónőnek.

Természetesen az óvónők határozzák meg a napi teendőket, melyben a szabad játéknak és a közös éneklésnek is megvan a helye és szerepe. Ügyelnek, hogy a dolgok ne „elvágólag” történjenek, például a játék nincs keményen félbeszakítva a pakolással, hanem az óvónő maga is pakolni kezd, elkezd egy „pakolós dalocskát”, s így megteremtődik az átmenet az egyik tevékenységből a másikba. Az óvónő egyértelműen példa lesz a gyermek számára, aki így a házimunkát szívesen utánozza.

Az óvónő vezetésével folynak a művészeti tevékenységek is, melynek széles kínálata van a Waldorf-óvodákban. Külön áldás, ha van lehetőség saját kis kert kialakítására, ahonnan az ebébhez finom fűszerek, a teákhoz illatos füvek érkezhetnek, s mindez az apró kezek munkájának gyümölcseként.

Fontos óvónői feladat még a mesemondás, aminek nem a szórakoztatás a célja, hanem hogy a gyerekek megismerkedjenek a mesék világának a gyermeki lelket megszólító képeivel, hogy megszülethessenek bennük az alapvető emberi erények, melyek a gondosan kiválasztott mesék középpontjában állnak. Az óvónő nem grimaszkodik, nem játszik a hangjával, a képnek a gyermekben kell megszületnie.

A ritmus

A ritmus az egyik kulcsszó, amire a Waldorf-pedagógia épül. Az már a fentiekben is kiderült, hogy vannak közös tevékenységek és van szabad játék, de minden tevékenységnek megvan a napi ritmusa, sőt heti és évi ritmusa is. Az évi ritmus alapja az évkör és a hozzá szervesen kapcsolódó keresztény ünnepek. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy például Szent Mihály napjához közeledve (szeptember 29.) a közös éneklések során előkerülnek a Mihály-napi dalok, és lesz egy mérleg, melynek egyik serpenyőjét egy nagy sötét kő lehúzza, s a gyerekek által napról-napra gyűjtött apró fehér köveknek kell ezt a másik serpenyőbe téve ellensúlyoznia.

A heti ritmust az jelenti, hogy bizonyos tevékenységek, pl. kenyérsütés a hétnek mindig ugyanazon a napján történnek. Van, ahol tartják a gabonakonyha szabályait is, ami azt jelenti, hogy minden naphoz egy adott gabonaféle tartozik, s abból készül az ebéd.

A napi ritmus alapját jelentik a közös étkezések, művészeti tevékenységek, éneklések és mese, valamint a szabad játék váltakozása, amit a lélegzetvételhez lehet hasonlítani (ki- és belégzés).

A ritmusnak azért is van fontos szerepe, mert sokszor a gyerekek ezt csak az óvodában tapasztalhatják meg, hiszen gyakran a szülők élete (elsősorban munkájuk miatt) szinte követhetetlenül zavaros. Ehhez a problémakörhöz – hogyan vigyünk ritmust családunk hektikus életébe – kiváló lehetőségeket kínál Kim Payne korábban ajánlott könyve (Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor).

A környezet

Az óvónő gazdasszony jellege mutatkozik meg abban is, hogy ő rendezi be – szülői segítséggel – a csoportszobát. Ő határozza meg, hogy minek hol van a helye. Az óvónő festi is ki a termet, egy sajátos lazúros technikával, és lehetőleg természetes alapú festékkel. Ő varrja (és vezetésével az anyukák) a filcjátékokat, ő határozza meg milyen játékok legyenek az óvodában. Ő készíti el az ún. évszakasztalt is, ami a fent említett évkörhöz igazodva válik a csoporszoba központi elemévé. Így az adventi időszakban fokozatosan megjelenhet a barlang, az állatok, majd Mária és József, karácsonykor megérkezik a Kisded, végül január 6-án a három király is tiszteletét teszi. Szent Márton napja táján kis manók és tobozok, tavasszal tündérek és barkaág teremtheti meg a csoportszobában az időszak hangulatát.

A Waldorf-óvodában nincsenek technikai játékok, televízió, számítógép de még csak műanyag játékok sem. Az előbbi hiánya segíti a kreativitást, az utóbbié pedig a tapintóérzék fejlődésére van különösen jó hatással. Akik hozzászoktak a játékgyártók újításaihoz, azok kétkedve adhatják a gyermeküket a Waldorf-óvodába: mivel fog majd ott játszani? Nyugalom. Egy óvodáskorú gyermek még feltalálja magát, s ha mégsem, hát a többiek majd megmutatják neki, hogy mi az igazi mulatság. Nagy meglepetések érhetik ilyenkor a szülőt. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a technikai játékokhoz és főként a tévézéshez, számítógéphez szokott gyermekkel sokszor óriási feladat hárul az óvónőre. A gyerekek ugyanis behozzák az óvodába „filmélményeiket”, amit sokszor azért mondanak el, játszanak el újra és újra, mert valahogy le akarják rázni magukról az átélteket. Ez az egész csoportra rossz hatással lehet. Így hosszútávon csak az együttműködés útja marad, vagyis a szülői ház nevelési elvei és az óvodai pedagógia között összhangnak kell lennie. Ezen a ponton ismét ajánlom Kim Payne könyvét, mert a játékokról és a tévézésről is meggyőző gondolatokat oszt meg olvasóival.

Az óvodai környezetről még azokat a fotókat ajánlom, melyeket a facebook-on (Waldorf Pécelen) láthattok: természetes játékok, melegséget árasztó falak és fabútorok, színes textilek… ahol jól érzi magát az ember.